1956. október Miskolc: Az acélváros áldozatai

Az 1956-os forradalom eseményeit felidézve úgy érzem, hogy miskolciként kiemelt kötelességem megemlékezni azokról is, akik itt Miskolcon lettek áldozatai a Magyarország népének a zsidó-bolsevista diktatúra elleni forradalom és a szovjet meg­szállás ellen folytatott szabadságharcában. 

1956. október 26-án Miskolcon is halálos áldozatokat követelő sortűzre került sor, aminek következtében a fegyvertelen tüntetők közül tizenhat fő az életét vesztette, s legalább 51 személy szenvedett részben maradandó fogyatékosságot okozó sérüléseket. 

A még csak tizenhárom éves Misley Emesét pedig arcán és szívén érte halálos találat.

Előzmény:

1956. október 22-én a miskolci Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatói vitaestet tartottak, amin összeállították a diákság tizenegy pontos követelését. 

A miskolci egyetemisták tizenegy pontja lényegében megegyezett a Budapesti Műszaki Egyetemen elfogadottakkal. Másnap, október 23-án délelőtt, míg a diákok küldöttséget választottak az országos szintű diákparlamentre, addig a miskolci nagyüzemekben akadozott a munka. A Diósgyőri Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyár (továbbiakban DIMÁVAG) fiatal munkásai 17 pontos követelést állítottak össze, amit kiegészítettek az egyetemisták 4 pontjával, így végül egy 21 pontos programot fogalmaztak meg. 

A szovjet csapatok kivonulása mellett valódi általános és titkos választójogot is követeltek.

 Gerő Ernő este 20 órai, Kossuth Rádióban elhangzott beszéde azonban Miskolcon is felkavarta a nyugalmat, a munkások káromkodással és köpködéssel fogadták, s az egyetemen is hasonló indulatokat gerjesztett. Gerő ellenforradalomnak minősítette az eseményeket, a tüntetőket sovinisztának, antiszemitának, reakciósnak és népgyűlölőnek nevezte. 

Október 24-én délután átvonultak Miskolcon az első Budapest felé tartó szovjet egységek. 

 Megjelenésük először döbbenetet, pánikot, majd haragot váltott ki az emberekből. Több ízben is feltartottak egyes orosz alakulatokat, ezekben az esetekben a magyar katonai erők fellépésével sikerült elhárítani a vérontást. 

A város különböző pontjain tüntető csoportok jelentek meg, egyes épületekről leverték a vörös csillagot, és többen Budapestre akartak indulni a szabadságharcosok megsegítésére. 

A csoportosulásokat késő esti órákban a karhatalom különösebb fegyverhasználat nélkül feloszlatta.

Miskolcon Október 25. fordulópontot jelentett, ekkor ismerték fel, hogy a forradalom országos és nem egy szűk kisebbség lázongása. 

A DiMÁVAG és az egyetemi diákok küldöttsége Pestre utazott, Földvári társaságában - ahol Nagy Imre fogadta őket. 21 pontjuk elfogadásra került. A miniszterelnök ekkor szembesült azzal, hogy azok a célok, amelyekért fegyveres harc folyik Budapesten, nem szűk, és nem ellenforradalmár csoportok követelései, hanem mögöttük áll az egész ország, különösen a borsodi iparvidék.

A küldöttség távollétében Miskolc hatalmas felvonulás színhelye lett. 

Az ezen a napon spontán szerveződő tüntetések és felvonulások résztvevői hazafias dalokat énekeltek, illetve Rákosi-, Gerő- és rendszerellenes jelszavakat skandáltak.

Október 26-án Miskolcon is halálos áldozatokat követelő sortűzre került sor.

Előző nap Pestre igyekezett pár fiatal, akiket a klementinai reptérnél elkaptak az Ávósok és bebörtönözték őket. Ez a hír elterjedt a városban, ezért a városi rendőrkapitányság elé vonultak kiszabadításuk végett. Itt nem találták a foglyokat. Majtényi Sándor rendőrkapitány engedélyével és Király Lajos református lelkész vezetésével átvizsgálhatták az épületet. Ezt követően az ÁVH megyei centrumába mentek,  mivel Majtényiék közölték, hogy a fogvatartottak ott vannak.  Az államvédelmisek  tudtak a tüntetők érkezéséről, mert a rendőrkapitány értesítette őket a foglyokat a hátsó kijáratokon elengedték, mert megijedtek a tömegtől. Az egyre idegesebbé váló tömeg azonban nem hitte el, hogy az épületben már nincsenek fogvatartottak, és elterjedt annak a híre is, hogy többeket már kivégeztek, és holttestüket a pincében a szén alá rejtették. A Búza téren heti vásárt tartottak, sok diák is volt, mert a forradalom miatt tanszünetet rendeltek el. A reggeli 200 ember 8-9000 fős tömegre duzzadt. Rengeteg vidéki is érkezett a helyszínre szerte a megyéből.

 Egyesek ekkor a Zsolcai kapun keresztül kísérelték meg a bejutást. 

Kijelenthető, hogy a borsodi államvédelem vezetőiben is már kezdettől fogva megvolt a hajlam a válsághelyzet fegyverrel történő elhárítására. A helyzet egyre feszültebbé vált, az épületet védő államvédelmis erők - a megbeszéltek szerint, csak egy fényjelző rakéta fellövése után használhatták lőfegyvereiket. A kapuban álló Antal Gyula rendőr törzsőrmester feltehetőleg a tömeg nyomásának megfékezésére a kapu mennyezetébe adott le figyelmeztető lövéseket, amit az ablakokban állást foglaló rendőrök és az emeleten lévő államvédelmisek tűzparancsnak értelmeztek. 

 Ekkor az ablakokból és a környező épületek tetejéről is tüzeltek és több gránátot dobtak a fegyvertelen tömegbe. 16 ember halálát és legalább 80 személy súlyos sérülését okozták.

Csontos István anyagelőadó - Élt 69 évet. Halál oka: lövési sérülés a hason.

Daragó István munkalap kiértékelő - Élt 23 évet. Halál oka: szívbénulás, haslövés.

Duzs László kereskedősegéd - Élt 16 évet. Halál oka: tüdőlövés.

Dvorszki Bálint lakatos - Élt 47 évet. Halál oka: szívlövés.

Faragó Barnabás portás - Élt 44 évet. Halál oka: szívgyengeség, felkarlövés roncsolással.

Fésüs Ferencné Bozóki Julianna műszaki rajzoló - Élt 25 évet. Halál oka: fejlövés.

Gál József hentes és mészáros - Élt 46 évet. Halál oka: tüdőlövés, szívbénulás.

Grómusz Mária iskolai tanuló - Élt 18 évet. Halál oka: haslövés, kivérzés, gyengeség.

Hriczu Béla fényképész - Élt 49 évet. Halál oka: tüdőlövés.

Koczán Imre segédmunkás - Élt 47 évet. Halál oka: tüdő-, fej- és májlövés.

Kovács István asztalos - Élt 46 évet. Halál oka: fej- és tüdőlövés.

Misley Emese tanuló - Élt 13 évet. Halál oka: szívlövés, arclövés.

Molnár Lajos vájár - Élt 55 évet. Halál oka: tüdőlövés, elvérzés.

Nagy István vasöntő - Élt 52 évet. Halál oka: gerinctörés, nyaki verőér lövés, elvérzés.

Tergalec Lajos Autogén hegesztő - Élt 35 évet. Halál oka: koponyalövés.

Vincze Sándor kőműves - Élt 49 évet. Halál oka: fejlövés. 

Ahogy a fentiekben is látható az áldozatok között számos fiatalt találunk.

A lövések után a tüntetők közül többen a szemközt lévő honvéd laktanya katonáitól kértek segítséget és fegyvereket. A helyi honvédség egységeit annyira felháborította az ártatlan embereket lekaszáló sortűz, hogy Zombori Sándor alezredes alig tudta visszatartani tisztjeit a főosztály ostromától. Gáti Gyula rendőr őrnagy  a munkástanács küldöttjével Miklós Zoltánnal  a kapitányságról megpróbált eljutni az LKM-be, hogy az ottani nemzetőr parancsnokok segítségét kérje a tömeg megnyugtatása végett. Azonnal felismerték őket, az épületből ezúttal tényleg figyelmeztető lövéseket adtak le, ami csak olaj volt a tűzre, menekülni kényszerültek. Miklóst egy munkatársa kimentette, az őrnagy pedig egy közeli pincébe bújt, de a tüntetők megtalálták.

 Gátit eszméletlenre verték, majd egy autó után kötötték így vontatták a Zenepalotáig, ahol felakasztották. Ott egy gombügynök megjegyzéseket tett a forradalmárokra és módszereikre, ezért őt is az őrnagy mellé akasztották.

A rendőrség épülethez érkeztek az ormosi és a rudabányai bányászok erősítésként. 

Az épületet megostromolták, a rendőrök és nemzetvédelmisek az emeleten barikádozták el magukat. Több ávóst és rendőrt meglincseltek. A bajok igazi okozói ekkorra már elmenekültek, hátrahagyva a bajban társaikat.

A sortűzben elhunyt Grómusz Mária holttestét teherautón hordták körbe Miskolcon, magasra szítva ezzel a gyűlöletet.

Ezt követően a főkapitányság ellen szabályos ostrom kezdődött, a tömeg lezárta a kijáratokat, a kapukat pedig igyekezett befeszíteni.

 A főosztállyal szemközt lévő katonák nem avatkoztak közbe, hangszórón keresztül a tér elhagyására próbálták rávenni az embereket. Zombori Sándor ekkor bejelentette, hogy a honvédség a nép mellé áll, és nem hajlandó lőni a tüntetőkre, illetve arra szólította fel a főosztály védőit, hogy szüntessék be a tüzelést és tegyék le a fegyvert, ebben az esetben biztosítják szabad elvonulásukat. Az államvédelmis parancsnokok egy része már korábban magára hagyta embereit és elmenekült, a többiek pedig elrejtették fegyvereiket és kitűzték a fehér zászlót, ám ez a lépés már későnek bizonyult.

 A tüntetők betörték a kapukat. 

Gáti alezredesen kívül meggyilkolták Ráduly József századost és Strelecz János hadnagyot, akikről utólag kiderült, hogy a rendőrök közé beépített titkos államvédelmi alkalmazottak voltak. Másnap, október 27-én a népharag elsősorban Antal Gyula ellen irányult, akit évtizedekig mártírként kellett tisztelnie a miskolciaknak, aki egyébként a történtek fő felelőse. Hiszen ő volt az, aki a tömeg nyomásának megfékezésére a kapu mennyezetébe adott le figyelmeztető lövéseket, amit a rendőrök és az emeleten lévő államvédelmisek tűzparancsnak értelmeztek.

Antal Gyulát a tüntetők kidobták a Tanácsháza ablakán, majd az utcán agyonverték és felakasztották a szovjet emlékmű talapzatára. 

A feldühödött tömeg 1956. október 26-án és 27-én hajtott végre népítéletet.

 A forradalmat követő megtorlások során hét embert végeztek ki a 26-27-i népítéletekben való részvétel vádjával.

A történet végét ismerjük, a forradalmat leverték kegyetlen megtorlás vette kezdetét. Az utána következő ,,gulyáskommunizmus" pedig ,,elaltatta" az embereket. Sajnos sokakat máig altatja.

Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el